1. fejezet

JÓZSEF ATTILA UTCA

Este van. Éjfél örül. Sötét is van. Illetve, csak majdnem. Az utcalámpák világítanak a József Attila utcában. Egyszercsak megjelent egy alacsony, szakállas öregember. Elövett egy zsebkést, oda ment az egyik lámpához, kivágta a biztosítékot, mire mindenhol kialudtak a lámpák. Mostmár tényleg mindenhol töksötét volt. Ezt az öregembert úgy hívták, hogy Solomon Motou. Meglátott az egyik ablakpárkányon egy macskát. Oda ment hozzá, levette onnan, majd magához szorította:

-Gondolhattam volna, hogy itt találom, Mai!
-Khöm... - köhintett valaki a háta mögött. - Hányszor kell még elmondanom, igazgató úr, hogy nem tudok macskává változni?
-De hát így az egész olyan átlagos...
-Nah igen... Nos, sikerült elhozni a fiút?
-Igen, Kezes Bantita már úton van vele.
-Ó, igazgató úr, annyira borzalmas ami történt, szegény fiú szüleivel...
-Igen... És az is rettenetes dolog, hogy csak 17 év után értesültünk róla.
-Nem könnyű az ősi egyiptomból gyorsan infóhoz jutni. - ekkor motor zúgását lehetett hallani, és hamarosan megjelent Bandita.
-Meghoztam... - mondta.
-Remek, és hol van? - kérdezte Solomon. Bandita ledobott egy nagy, mozgó zsákot a földre.
-Benne van.
-Mármint a zsákban? - kérdezte Mai.
-Aham. Nem volt túlságosan együtt működő, ezért ki kellett ütnöm.
-Mondtam, hogy ne bántsd! - kiáltott rá Solomon.
-Nem volt más választásom! De már kezd magához térni.
-Hogy az a jó k**va élet, engedjetek ki ebből a ki****ott zsákból!
-Én úgy hallom hogy már teljesen magánál van. - jegyezte meg Mai.
-Nem kegyetlenség őt itthagyni? Ezek közt? - kérdezte Bandita.
-Jogos a kérdés, egész nap figyeltem őket, még a Mission Inpossible játékszettemet is felhasználtam. - helyeselt Mai. - Ezek az emberek szörnyetegek! Egészségesen étkeznek, tökéletes a családi harmónia és az egyet értés... Ez a hely túl tökéletes a számára.
-Nincs más választásunk, ők az utolsó emberek, akikre számíthatunk. - Ekkor Solomon megfogta a zsákot, és bedobta a legközelebbi ház ablakán. Persze csak természetes, hogy a zsák pont az akváriumba esett, ami pirannyákkal volt tele.
-A rohadt életbe! - üvöltötta a zsákban lévő fiú. - Ezek leeszik rólam a húst! Hogy dögölnétek meg... SEGÍTSÉG! SZEDJÉTEK LE, SZEDJÉTEK LEEE...!! - a nagy kiáltozásra mindenki felébredt a házban, az akváriumhoz rohantak, majd kiszedték a zsákot, így a fiú már szabadon kimászhatott belőle.
-Tücsök drágám, nézd, egy vendég!
-Látom, Rex szivem. Ki vagy, kedves? - kérdezte barátságosan a Tücsök-nek nevezett egyén.
-Öhm... Bakura... - felelte megdöbbenten a fiú.
-Ó, nagyon szimpatikus vagy, a legnagyobb és legszebb szobát fogod kapni...
Ezalatt kinnt az utcán:
-Legyen itt jó életed. - mondta Solomon. - Az elkövetkező... 3 napban. - Bandita elkezdett sírni.
-Ne sírj, viszont fogjuk látni! - mondta Mai.
-Tudom... - felelte szipogva Bandita. - Pont azért sírok!